Kosárba teszemBevezetés a zen buddhizmusba
C. G. Jung előszavával
Szuzuki Daiszecu Teitaró
Fordította: Agócs Tamás
A vallási tradíciók világában sajátos helyet foglal el a zen buddhizmus: sem kinyilatkoztatásra, sem megváltóra nem támaszkodik, hanem a hirtelen megvilágosodás lendületével tör át a diszkurzív gondolkodás falán, s jut el a kettősségektől mentes tudatosság birodalmába. Talán mindmáig nem született olyan tömör, lényegre törő és a keleti kultúrában járatlan olvasó számára is érthető összefoglalása a zen buddhizmus „tanításainak”, mint Szuzuki Daiszecu Teitaró immár klasszikusnak számító tanulmánya. A világhírű buddhista tudós és gondolkodó, akinek hatalmas munkásságából eddig mindössze egyetlen, Erich Fromm-mal közösen írott könyvét olvashattuk magyarul, jelen művében bemutatja a zen szemléletmódját és gyakorlatát, s közben bőséggel merít e hagyomány gazdag anekdotakincséből is. És bár a zen világába való rövid bevezetés nem könnyítheti meg azt, ami csakis kitartó erőfeszítés eredménye lehet, ez a kötet mégis segíthet abban, hogy az olvasó ott keresse a zent, ahol az van: a logika vasfalán túl. A könyvet C. G. Jungnak a mű német kiadásához írott előszavával együtt nyújtjuk át az Olvasónak.
„Amikor Sákjamuni Buddha megszületett, a hagyomány szerint egyik kezét az égnek emelte, a másikkal pedig a föld felé mutatott, miközben nagy hangon kijelentette: »Az ég fölött és az ég alatt egyedül én vagyok Tiszteletre Méltó.« Ummon, a róla elnevezett zen iskola alapítója erre az alábbi megjegyzést tette: »Ha vele lettem volna, amikor ezt mondja, bizonyosan egy csapásra agyonütöm, és a holttestét bevágom egy éhes kutya pofájába.«”
A szerzőről
Szuzuzi Daiszecu Teitaró (1870–1966) japán zen buddhista tudós. Munkássága kitüntetett szerepet játszott a zen buddhizmus nyugati megismertetésében. „Mi, nyugati emberek, neki köszönhetjük csaknem mindazt, amit a zenről tudunk” – írta róla Alan Watts 1935-ben. Thomas Merton, a 20. század egyik legnagyobb hatású keresztény lelki írója Gandhiéhoz hasonlította jelentőségét. Szuzuki hatvanöt éven át fáradhatatlanul írt, fordított és tanított Japánban, az Egyesült Államokban és Európában; összegyűjtött művei negyven kötetben jelentek meg. Legismertebb írásai e könyve mellett a zen buddhizmusról szóló, háromkötetes tanulmánysorozata (Essays in Zen Buddhism, 1927–1934) és a zennek a japán kultúrában betöltött szerepét elemző monográfiája (Zen and Japanese Culture, 1959).