A szerelemről

Kommentár Platón A lakoma című művéhez

Marsilio Ficino

Fordította: Frazer-Imregh Monika

 

Mondd meg, mit gondolsz a szerelemről, és megmondom, ki vagy! Hogy mi a szerelem, arról sokan, sok mindent gondoltak az idők során – és amit ma gondolunk róla, annak édeskevés köze van ahhoz, amit a reneszánsz kori filozófia gondolt. Tanúság erre ez a kis könyvecske, amelyben Marsilio Ficino, az itáliai quattrocento Platónt újjáélesztő vezéralakja foglalatát adja az újplatonikus szerelemértelmezésnek. Kommentárjából azonban nemcsak egy számunkra már különösnek tetsző, ám máig ható szerelemfilozófia körvonalai bontakoznak ki, hanem egy hierarchikusan tagolt, teljes egészet alkotó, rendezett világ képe is. A ficinói szerelem éppen az a vonzás, ami e rendezett világegész tagjait egymáshoz fűzi, legyen szó akár a mágnes és a vas közötti vonzerőről, akár az embernek egy szép dolog, egy másik ember vagy – és legfőképpen – Isten iránti „vonzalmáról”. Ahogy Ficino írja, máig érvényes tanulsággal: „Ennek a világnak a részei mind egyazon élőlény tagjai, mindannyian egyetlen teremtőtől függvén, az egyetlen természet közössége révén kölcsönösen összefüggenek. Ezért, ahogy bennünk az agy, a tüdő, a szív, a máj és a többi szervek kölcsönösen elvonnak és továbbadnak valamit egymás között, s segítik egymást, ha pedig valamelyikük megsérül, mindegyikük vele szenved, úgy e hatalmas élőlény tagjai is, azaz a világ valamennyi teste is össze van kötve, s egymás között továbbadják és átveszik természetüket. A közös rokonságból születik a közös szerelem, a szerelemből a közös vonzódás. Ez a vonzás pedig igazi mágia.”
Kötetünk Frazer-Imregh Monika latin eredetiből készült, az Arcticus Kiadó legendás könyvsorozatában 2001-ben megjelent fordításának második, bővített kiadása.

 

---

„Az igazi szerelem ugyanis nem más, mint a testi szépség megpillantása által fellobbanó erőfeszítés az isteni szépséghez való szárnyalásra. A hamis szerelem pedig a megpillantástól a megérintésig történő zuhanás.”

---

 

 

Domenico Ghirlandaio Az angyal megjelenik Zakariásnak (1485–1490, freskórészlet a firenzei Santa Maria Novella templom Tornabuoni-kápolnájából). Balról jobbra: Marsilio Ficino, Cristoforo Landino, Angelo Poliziano és Démétriosz Khalkokondülész.

 

---

 

 

 

A szerzőről

 

Marsilio Ficino (1433–1499) az itáliai reneszánsz újplatonizmus vezéralakja. Egy Zarathusztrától Hermész Triszmegisztoszon, Orpheuszon, Püthagoraszon és Platónon át a kereszténységig ívelő „ősi teológia” továbbhagyományozójának tartotta magát. Filozófiai programjának lényege a platonizmus és a kereszténység összeegyeztetése. Az európai művelődésre elsősorban fordítói munkássága révén gyakorolt jelentős hatást (Corpus Hermeticum, Platón, Plótinosz). Legfontosabb saját művei a Platón egyes dialógusaihoz írt kommentárok, a Platonikus teológia (1482) és a Három könyv az életről (1489, magyar nyelven 2023).